Ave, Cézár! társasjáték

🔎 Kétszemélyes, területfoglalós, párbajjáték. A játékosok a Római birodalom területei felett igyekeznek minél nagyobb befolyást szerezni. Akinek először fogynak el a jelölői, az nyer.

✔️ Teljesen odáig vagyok tőle, hogy mennyire egyszerű, mégis milyen csavaros, okos játék. A játékmenet túlzással egy mondat: jelölőket rakunk le felváltva, hogy minél több terület uraljunk. A csavar a dologban, hogy mindig egyszerre két területre osztunk befolyást. Tehát hiába gyűjtjük a legnagyobb számokat egy helyre, mert azzal a szomszédokat elhanyagoljuk. Folyamatosan figyelnünk kell ellenfelünk helyezkedését. A megfelelő pontokon kell engednünk vagy fölé kerekedünk. Nem lehet minden területet megnyerni, okosan meg kell látni, mikor, mire érdemes tenni. Talán az elegáns a legjobb szó rá: nagyon egyszerű, gyorsan tanítható, de meglepően mély. Tulajdonképpen végig számokkal egyensúlyozunk és mégis hihetetlenül szórakoztató. A bónuszok is okosan vannak kitalálva. Épp annyi kis előnyt adnak, hogy időnként megérje feláldozni értük egy-egy területet. De az is előfordul, hogy csak azért zársz le biztos vereséggel valamit, nehogy ellenfeled kapja a bónuszt.

❌ A dizájn viszont halál béna. Szerintem jelenleg az egyik legcsúnyább játékom jelenleg. Absztrakt játék, valahol érthető az ikonok egyszerűsége, de azért elfért volna benne kicsit több szín és forma. Szó szerint nincsenek árnyalatok, minden piktogram. Illetve bocsánat, egy helyen van: a térképen megjelennek a hegyek vonalai halványan. Ez viszont annyira elüt minden más elemtől, hogy én konkrétan egy darabig azt hittem, hogy koszos a tábla. Úgy emlékszem, a komponens minőség sem volt erős, de mivel azonnal védőztem a tokeneket, már nem emlékszem rá.

🏛 Melegen ajánlom mindenkinek, aki szereti az egyszerű, de összetett párbaj játékokat. A szabályokat 5 perc alatt meg lehet tanulni, viszont utána jön az izgalmas kaland: kiismerni a taktikákat, trükköket, helyzeteket. Ez a játék egy gyöngyszem ebben a műfajban... egy nagyon csúnya gyöngyszem.

Számunkra ez az egyik kedvenc kétfős játék, ahol amellett, hogy igyekszel a saját taktikádat végig vinni muszáj a másikra is figyelni végig. Sok esetben csak az utolsó lépeseknél dől el, hogy ki is lesz a győztes. Nem érzem konfrontatívnak, annak ellenére, hogy harcolunk az adott területekért. Külön előnye, hogy hamar le tud menni egy játék.

Kifejezetten kedvelem a kétfős játékokat, plusz pont a szóló mód.

Számomra nem szép, de annál jobb absztrakt filler, így helyet kapott a kisdobozos gyűjteményében.

Itt próbáld meg, hátha elküldik. https://jojatekjoaron.hu/termek/caesar-seize-rome-in-20-minutes/

Sziasztok! Esetleg valaki tud magyar szabályhoz elérhetőséget küldeni? Előre is köszönöm!

A bemutató alapján én asztalon biztos inkább ezt próbálnám ki, és nem a 7 csoda párbajt. Legfőképpen az egyszerűsége, és az ebből következő hibamentes lejátszás lehetősége miatt. A 7 csoda párbajban sokat kell számolni a lépésekhez, és ha az aktuálisan felvett lapért fizetendő pénzt nem is számoljuk el, a jó döntéshez még kiszámolandó másik 3-4-5 lapot bizony könnyen lehet, hogy igen. A lapok felfedésének izgalmát meg a korong húzásának izgalma pótolhatja, bár azt mindenki csak maga látja, az ellenfele nem. És egy láncreakció miatti hirtelen befejezés lehetősége hasonló feszültséget kelthet, mint a 7 csoda párbajban a katonai vagy tudományos győzelem miatti feszültség. Az meg egészen brilliáns, hogy a terültekért folyó harc valójában nem a területekért folyik, hanem a befolyásjelzők lerakásáért, ami miatt akár egy terület elvesztése is meghozhatja a győzelmet.